A régi magyar hagyomány szerint
szeptember 29. Szent Mihály ünnepe. A Szent György napkor legelőre hajtott
állatok behajtási ideje.
„Szegényetetés” ideje. Keresztény
jó cselekedetként ez volt a szegények megvendégelésének napja.
A gazdálkodóknak egyfajta
határnap: ekkora befejezték a vetést és hozzáláttak a benti munkáknak,
kukoricatörésnek, méhek bezárásának. Ez volt a gazdasági év fordulója, a
pásztorok elszámoltak a nyájjal a gazdáknak, nagy mulatságot csaptak. Habár a
juhokat még egy hónapig kint tartották, a marhák behajtása megkezdődött. A
pásztorok Szent Mihályhoz imádkoztak, hogy ha eddig megtartotta a nyájat, még
egy hónapig vigyázzon rá.
(Fotó: pixabay.com)
A szentmihályi vásárok
nevezetessége országszerte az ekkora már megforrt újbor volt.1
E nappal kezdődött meg az
úgynevezett kisfarsang időszaka, a lakodalmakat is ekkortól tartották egészen
Katalin napjáig (november 15.).
Jósoltak is ilyenkor a tapasztalt
pásztorok:
"Szent Mihály lova deres, behozza a telet!" Az Ipoly menti
falvakban úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor
hosszú őszre lehet számítani: „Ha Szent
Mihálykor még itt a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske”. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a
disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét.
2
Ott vannak még fecskék? :)
-SHM-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése